Csend honol berkeken

Az ébredés édes gyönyöre
 fekszik mellém nyögve
fénnyel árasztva falaim
 éhezik romlott dögre
nyugodt percek öröme
 feszít, mint balta éle
áldott fészkem melege
 a hontalan végzete

Fejemre őszt hajt ősznek szele
 elmúlás kegyes kenyere
lábaimon izzanak erek
 s megannyi elhagyott gyerek.
Testem remeg, szomjan éhezik
 vágyaim romjain hever
berkeken
 csendesen.

Szűz tó fodra hordja életem
 hol romlás… azt kimossa
hol bűnbe vetett a kegyelem
 volt már minden mi kellett
eretnek mivoltom enyeleg
 s még lesz szűkség-kenyerem
hol csend honol berkeken
 béke ül és kegyelem.